Mindenkit szeretettel várunk alkalmainkra!

Célunk, hogy a fiatalok olyan közösségbe járjanak, ahol megtapasztalhatják Isten szeretetét
és őszintén beszélgethetnek 
az életüket érintő kérdésekről a Biblia tükrében.

Ezt segítik elő a szombati alkalmak, a közösségépítő kirándulások, táborok, csendes napok.

Az alkalmakat 17 órakor kezdjük.

Az ifivezetők nevében:
Szabó Mónika
sz.monika04.03@gmail.com

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, 

az egyedül igaz Istent, 

és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

János 17,3

Csendeshéten a nagy ifi

Iszkaszentgyörgy, 2022. július 18–25.

Szabó Móni néni, ifjúsági alkalmaink egyik vezetője szervezte a nagy-ifis táborunkat. Nekem is felhívta a figyelmem, ha van kedvem, tartsak velük. Nagyon örültem a meghívásnak és kíváncsian vártam a hetet. Eddig azt tapasztaltam, hogy egy szerető, befogadó, segítőkész keresztyén közösség tagja lettem, hisz már egy jó ideje járok szombatonként ifjúsági órára.

13-25 éves korú fiatalok vidám csapatával töltöttem el ezt a néhány napot. A templomtól kocsikkal mentünk Iszkaszentgyörgyre, a táborozók szüleinek segítségével. Utunk örömteli beszélgetéssel, nevetéssel telt.

A helyszín egy szépen felújított épületben volt, tágas udvarral. Már az első délután egy jót röplabdáztunk, s ezt a jó szokásunkat a teljes tábor ideje alatt megtartottuk.

Táborozásunk alatt naponta háromszor voltak igei alkalmak, melyek segítettek abban, hogy Istenhez sokkal közelebb kerüljek és megújítsam az imaéletem.

A kiscsoportos beszélgetéseken kötetlenül mesélhettünk egymásnak hitünk megéléséről és arról, hogy az igei alkalmakon hogyan szólított meg minket Isten. Angyalkázás keretében apró és kedves meglepetésekkel örvendeztettük meg egymást.

A lelkesebb fiatalok reggelente közös tornával kezdték a napot, miközben az önkéntes naposok terítettek meg a reggelihez. Oldott hangulatú beszélgetések, finom ételek és sok-sok vicces pillanat jellemezte a közös étkezéseinket.

A vidám hangulat a szobákba is elkísért minket, ahol még takarodó előtt énekeltünk és csevegtünk, ezáltal sok új barátság született.

A hét közepén a közeli Székesfehérvárra kirándultunk, ahol megnéztük a Királyok és szentek: Árpádok kora című nagyszerű kiállítást.

Hálás vagyok Istennek, hogy megáldotta ezt a hetet, és közös élményektől feltöltődve érkezhettünk haza.

Biztos vagyok benne, hogy jövőre is csatlakozom!

Rakita Csenge

Nagykovácsiban jártunk…

2022. április

Gyülekezetünkben immáron több évre visszanyúló hagyománnyá vált, hogy minden év tavaszán a biai templom megnyitja kapuit több tucat fiatal számára, akiknek egy ifjúsági csendesnap keretein belül lehetőségük nyílik mind az egymással, mind az Úr Jézussal való találkozásra. Erre az alkalomra hivatalosak voltak a legközelebbi települések református ifiközösségei is, de kis túlzással állítható, hogy korábban csupán a Biai és Pátyi gyülekezetekből kerültek ki a résztvevők. Aki azonban valamilyen oknál fogva lemaradt volna erről a csendesnapról, szomorkodnia nem kellett, hiszen ősszel a Pátyi Gyülekezet hasonló alkalomra invitálta a biai ifiseket.

Az évek múlásával azonban ez az ifik közötti kapcsolat szemmel láthatóan egyre inkább növekedett, egyre több gyülekezetre terjedt ki és évről-évre több és több ifiközösség tette tiszteletét a csendesnapokon. Számomra hatalmas öröm látni, hogy Jézus Krisztus milyen gondosan hívogatja és gyűjti egybe a környékbeli híveket és hogy milyen szépen építi a köztük lévő együttműködést és egyetértést. Nagyon fontosnak tartom ezt az összefogást, hiszen egy ilyen nagyobb közösségből mindenki gazdagodik és erősödik, hiszen egy tábortűzben is minél több faág van, annál nagyobb és annál tartósabb a lángja. Kiváltképp, ha ez a láng maga Jézus és a belé vetett közös hit.

2022 volt az első év, amikor a tavaszi ifjúsági csendesnapnak nem Biatorbágy adott otthont, idén tavasszal a Nagykovácsi Gyülekezet vállalta magára a csendesnap megszervezését. A résztvevők között voltak a nagykovácsi, biai, pátyi, gödi, és wekerletelepi ifiközösségek tagjai és vezetői, de többen érkeztek Budapestről, illetve Zsámbékról is. A csendesnap egy rövid beszélgetős-ismerkedős játékkal kezdődött, ahol a résztvevők egy kicsit egymásra hangolódhattak és jobban megismerhették egymást. Ezt egy igei szolgálat követte Virág Balázs wekerletelepi Tiszteletes Úr részéről, majd ezután egy másfél órás ebédszünet, ami lehetőséget adott a további társalgásokra és ismerkedésekre is. Az ebédszünet után egy újabb igehirdetést hallhattunk Varga Róbert nagykovácsi Tiszteletes Úrtól, majd nemekre és korosztályokra bontott kiscsoportokban oszthattuk meg egymással a felmerült gondolatokat, kérdéseket, együtt bonthattuk ki még jobban az Ige üzenetét. A napot egy záróáhítat zárta, majd mindenki hazaindult, legtöbbünk azonban úgy gondolom vegyes érzésekkel, az együtt töltött idő és a gazdag alkalmak örömével, de kicsit azért szomorúan is, hogy véget ért a nap és még egy fél évet várni kell a következőre.

A csendesnap témája a lelki és fizikai megfáradás volt, ami mindannyiunk számára aktuális téma, a fiatalabb generáció számára is, hisz legtöbbünk ekkor még vagy az érettségi előtt, vagy a vizsgaidőszak közepén, vagy egy hónappal a tanév vége előtt álltak. Fontos üzenet volt, hogy a hívő ember is elfáradhat, hiszen ő is ember, a fizikai lét korlátaival, ugyanakkor mégis hangsúlyos, hogy Isten milyen gyöngédséggel veszi kezelésbe a megfáradt gyermekeit, és hogy az erőtlen pillanatokban és életszakaszokban igazán csak Ő tud új erőt adni. Illés története volt az igeszakasz, amelyet alaposabban megvizsgáltunk, Illés azon életszakasza, amikor annyira belefáradt a folyamatos üldöztetésbe, hogy saját halálát kívánta. Pedig Illés az egyik, ha nem a legnagyobb próféta volt, így ne csüggedjünk mi sem, ha hasonlóan mélyre kerülünk. Hiszen az örömhír az, ahogy látjuk, hogy Isten milyen gondosan és mekkora szeretettel erősíti Illést, először fizikumát, majd a lelkét.

Számomra ez a csendesnap egy olyan élmény volt, amire nagyon szívesen gondolok vissza. Jó érzés volt nagyon, hogy találkozhattunk olyan testvérekkel és barátokkal, ismerősökkel is, akikkel csak ritkán, esetleg csak a csendesnapok alkalmával találkozunk. A legjobb talán mégis az volt, hogy az ember ott érezte, hogy az egész közösséget a Jézusba vetett hit kapcsolta össze és alapozta meg, az egész alkalomnak Jézus adott keretet. Az ilyen közösségi alkalmak pedig azért is nagyon jók, mert az ember megtapasztalhatja, hogy nincs egyedül a hitével, sőt ráébredhet, hogy egy ilyen viszonylag kis régióban is mennyi hasonló gondolkodású hívő fiatal van. Úgy gondolom, hogy a jövőben is nagy szükség van ezeknek a testvéri kapcsolatoknak az ápolására.

Az élménybeszámolómat pedig az Ézsaiás 40, 29-31 igeszakasszal zárnám:

,,Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Mizsák Bálint

Ifjúsági hétvége Móron

2022. márciusa

November óta járok a közösségbe, így először volt lehetőségem résztvenni ifi hétvégén. A sok egyetemi tanulni valót hátrahagyva kicsit félve indultam neki a hétvégének. A társaság az elején hangosnak tűnt, de a kiscsoportos beszélgetéseken bebizonyosodott, hogy ez a „hangosság” nem tiszteletlenséget jelez, hanem egy hétköznapokon ritkábban találkozó, összeszokott csapat örömét.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy olyan közösségbe hozott, ahol a vezetett és áldott alkalmak mellett, lehetőségem volt gyakorolni hitemet reggeli közös igeolvasások, közös imák során is. A táboron meglátszott, hogy Istennek a bizonyságtételekben, a feltett kérdésekben és még egy jól elrejtett merőkanál keresésében is ott van a keze munkája.
Az áhítatok alatt sok kérdésemre választ kaptam, de az egyik legfontosabb gondolatot számomra az Úr a Máté 26,36-46 által hozta elém Emese alkalmában: „A lélek kész, de a test erőtlen.”
Reménységem az, hogy akiket ezen a hétvégén megszólított Isten, a világ zajában is kitartóan virrasztanak majd, és ha elgyengülnénk „maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8,26)
Vasárnap az alkalmak végeztével már nagyobb volt a csend és hiszem, hogy ez nem csak a sok játék és szórakozás okozta kimerültség jele volt, hanem annak a jele, hogy a szívünkre helyezett kérdések foglalkoztattak minket.

Csatári Dominik