A 4–12 éves gyermekek számára szervezett idei BEJÁRÓS HITTANTÁBORUNKAT egészen különleges helyen töltöttük hétfőtől péntekig.

12 ovis, 12 kisiskolás és 9 fő magasabb osztályt végzett gyerkőccel, no meg a tanítóikkal, foglalkozás vezetőikkel minden reggel a „Genezáreti-tó mellett” teremtünk – az Úr Jézus és követői „társaságában”, hogy tanításaiból okulhassunk, csodatételeiből bátorságot meríthessünk, elhívásának engedhessünk.

Tanúi lehettünk az első tanítványok szolgálatba állásának (Elhívó Jézus), A Mester testi-lelki gyógyító munkájának (Megszabadító Jézus), az ötezer ember megvendégelésének (Gondoskodó Jézus), Péter vízenjárásának (Isteni hatalommal bíró Jézus), valamint Urunk feltámadott voltának (Megbocsátó és célt adó Jézus).

A reggeli után szokás szerint énektanulással kezdtük a napot a hűvös templomban, amit az ifik lebilincselő színjátéka követett. Emlékezetes volt átélnünk, ahogy például az ötezer éhes ige-hallgató szerepébe kerülve, nekünk is jutott a tanítványok osztotta eledelből.

A délelőtt izgalmas sorversenyekkel, szabadtéri játékokkal folytatódott, hogy ki-ki egészségesen „elfáradva” ülhessen be a maga csoportjába, ahol az ovisok, kisebb és nagyobb iskolások a saját „nyelvükön” megértve rakhatták el szívükben az aznapi tanítás csodálatos igazságait.

A szomszédos Szily-kastélyban közösen elköltött ebéd utáni kézműves foglalkozásról senki sem akart hiányozni. Nem csoda, hisz sokféle érdekes mesterséget tanulgathattunk: a kisebbek inkább a Göncziné Siklós Emőke által szervezett papírmunkába kapcsolódtak be a gyülekezeti teremben, míg a vállalkozó szellemű nagyobbakból számos „tanítvány” Chemez István bácsi kőfaragó táborához csatlakozott apró remekműveket készíteni a Sóskúti Kőbányából vásárolt, majd a feldolgozáshoz szétdarabolt kőtömbökből.

Természetesen a sport, játék sem maradt el. A mágneses orrú halacskák türelmet, ügyességet és kitartást igénylő halászgatása a templom hátsó kijáratánál elhelyezett felfújható medencéből mindvégig közkedvelt foglalatosság maradt. A délutáni missziós történet lelki eledelét természetesen testi is követte – jóízű uzsonna alakjában. Nem maradt el a péntek délutáni – már hagyományosnak nevezhető – „házhoz érkező cukrászda” programja sem, a fagyi-vendéglátással. (A zamatos ízek örömteli belapátolása ellen senki sem emelt kifogást!)

Táborunkat a szokásos rövid bemutatóval zártuk, amely alkalmával a gyermekek szülei is belehallgathattak a megtanult aranymondásokba, énekekbe, s megtekinthettek néhány kézműipari alkotást. Reméljük, jövőre ugyanitt, legalább ennyien találkozunk!

Hatalmas köszönet az adakozóknak, s a több, mint harminc felnőtt és ifi szolgálónak, akik a tábor előkészítéséről, szép rendjéről, ellátásunkról s együttlétünk emlékezetes lefolytatásáról gondoskodtak!

Urunknak pedig hála a megvalósítás lehetőségéért, s hogy megőrzött minden veszélytől és bajtól!

A táborban készült felvételek az alábbi linkekre kattintva tekinthetők meg:

katt 1.

katt 2.